Tengerpart

Ejjj. Megint egy szép nap. Floyd röhögve lökött le az ágyról, csak tudnám hogy van reggel ennyi energiája. Ha nem nyomott volna rögtön a kezembe egy bögre kávét biztos bunyó lett volna a vége, de így csak elfogadtam és az órára nézve majdnem visszaköptem azt a kortyot amit már sikeresen a számba juttattam.
-Hogy az a...-nem hiába ilyen fitt, már 3 óra volt. Remek. Pedig aznap még strandra is akartam menni; az előző napi buli kicsit beütött annyi biztos.
-Öcsi, ma strandolni akartam, jössz?-nyomtam vissza a kezébe az üres bögrét amit ügyesen lehajtottam.
-Áhh. Dolgom van, most is csak azért jöttem, mert a lakótársad hívott, hogy ő nem mer felkelteni, fél hogy nyakon öntöd egy pohár vízzel.-elröhögtem magam, de volt némi valóságalapja a helyzetnek.
-Hát kösz, én viszont megyek. Azért akkor a holnapi még áll?-kérdeztem rá miközben már a boxeremet rángattam le magamról helyére pedig felvettem fürdőnadrágomat. Most mit mondjak, nem vagyok szégyenlős...
-Persze hogy áll, Jack Danielst te hozod!-figyelmeztetett és pötyögött valamit a telefonjába. Fújtam egy kicsit magamra dezodoromból, majd felkaptam ingemet és napszemüvegemet meg egy strandpapucsot.
-Jah, tudom, majd holnap megveszem.- biztosítottam és felkaptam telefonomat. Együtt indultunk el, majd egy pacsi után elváltunk én pedig becéloztam a partot.
-Bakker, a naptej.-jutott eszembe és a fejemet vakargatva álltam meg. Semmi kedvem nem volt hazamenni, úgyhogy szemeimmel kutatni kezdtem, mígnem megláttam egy lányt aki a homokban feküdt. Odalépdeltem és becsapódtam mellé a forró homokba.
-Hello! Bocsi, nincs egy kis naptejed kölcsönbe? Meghálálom...-Vigyorogtam rá és levettem napszemüvegemet, hogy láthassa csibészes pillantásomat. Egészen csinos hölgyeményről volt szó, figyelemre méltóan csinosról...

Napfény járja át a szívem újra csak egy szál bikinit hoztam el az útra... Kit tombol a meleg idebentről pedig nevetek azokon kik vannak olyan bolondok, hogy ilyenkor kimennek. Őrültség. Gyilkosság. Mindegy nem fokozom. Ellazulva fekszek ki az ágyamon. Arcom eltakarom. Élvezem a hűvösséget. Trappolást hallok.
-három, kettő, egy.-
Az ajtóm nyílik anyum lépi át a küszöböt. Összefont karral felvont szemöldökkel lép mellém.
-Felkelni és ki menni. Süt a nap, jó idő van. Bezzeg, ha esik az eső ki kívánkozol.-
Felülök, nagyot sóhajtok. Érthetetlen tekintettel nézek rá azt sugallva: mi van?
-Gyerünk!-
Chöö..még siettet is. Dacosan állok fel, s bikiniért indulok a szekrény felé. Ha már egyszer ki megyek akkor már a tengerpartra. Hirtelen gondolkodóba esek melyiket is kapjam magamra.
-A virágosat az nagyon jól áll kicsim!-
Vigyorog anyám. Én pedig csak intek neki, hogy menjen ki. Meg még meg is mondja melyiket vegyem fel? Nah jó azt veszem fel. Felhúzok hozzá egy rövidnadrágot és egy napszemcsit, jah meg egy papucsot. Táskámba minden kacatot beleszórok, majd alig bírom megemelni.
-Mentem szió-
Mosolyodom el szobámat, majd a bejárati ajtót is elhagyva. Elindulok a part felé. Bőröm szinte égeti a Nap sugara. Borzasztó meleg van. Hosszas, vagy csak annak tűnő séta után végre megérkezem. A tenger gyönyörűen csillog, s nyugodt. Sehol egy hullám. Elindulok a part felé, majd megtorpanok. Kicsit napozni is kéne. Táskámba kotrok. A sok holmi közt azért akad egy hasznos, naptej. Lekenem magam, majd egy törölközőt kapok elő, s leterítem. Lekapom a rövidnadrágom, majd kényelmesen hátamra fekszek. Max öt percig fogom bírni egy helyben. Nem vagyok az a nagy napozós fajta. Viszonylag mély hang szól hozzám. Szemem kinyitom, s hang felé fordulok.
-Helló! Kapsz..hmm hogy is hálálhatnád meg, mondjuk..-
Egy kis hatás szünet.
-Bejössz a vízbe majd velem?-
Kérdem huncut mosollyal arcomon.

Elmosolyodtam. Életvidám és kissé hiperaktív lánynak látszott.
Megingattam fejemet.
-Nem sok embernek adok ilyen ajánlatot, te meg elpazarlod ilyesmire.- vigyorogtam rá, de természetesen csak vicceltem. Mondjuk az is tény, ha azt kérte volna menjünk el valahova bulizni szó nélkül vittem volna, de hogy is gondolhatok ilyet? Újra végigmértem, jókislányosnak tűnt, de ki tudja, a külső nem minden.
-De amúgy persze, hogy bemegyek majd veled, nem napozni jöttem, csak nem akarom, hogy este rákként szolgáljanak fel a bulin.- forgattam meg a szemem. Előre hallottam Floyd poénjait.
-Akkor áll az alku?- amennyiben a válasz valami igenre hajazó kifejezés kezemet nyújtom a naptejért.
-Mindig itt laktál? Sosem láttalak még a suliban.- én legalábbis korombelinek néztem. Összeráncoltam szemöldökömet, pedig azt hittem mindenkit ismerek, de ki kell ábrándítanom magamat lassan, mert ez koránt sincs így. Lábaimat a homokba vájtam, mert a talpam már szabályszerűen égett, a hideg homok azonban kellemesen lehűtötte. Nem sokat fogok bírni a tűző napon. Terveim között szerepelt, hogy amint felszívódott valamelyest a napvédő felkapom és behajítom a vízbe, de erőőősen valószínűsítem, hogy pofon lenne a vége. Automatikusan kezére pillantottam, valahogy úgy éreztem fájna az a pofon.
-Egyébként... Hogy-hogy egyedül? A te barátaidnak is más dolga akadt?-kérdeztem rá, jobb felkészülni, ha mondjuk egyszer csak rám ront egy két ajtós szekrény, hogy mit legyeskedek a barátnője körül, nos arról legalább szeretnék tudni, hogy ne érjen váratlanul. Csuklómon megigazgattam karkötőmet amit 14. születésnapomra kaptam. Azóta... egy kezemen megtudnám számolni hányszor vettem le. Konkrétan csak akkor amikor ki kellett cserélni a bőr szíjat, mert gajra ment az állandó használattól. Igazából ez csak egy medál, egy peace jel, de az egész életemet jelenti.

Rendesen felülök. Szavai hallatán akaratlanul is elnevetem magam-
-Wáó..akkor most kivételesnek érezhetem magam?-
Kérdezek vissza, majd egy röpke pillanatra alsó ajkamba harapok. A buli szócskán felcsillan szemem.
-Milyen buliba mész, ha nem gond a kérdés?!-
Sikerült felcsigáznia. Mostanában sose megyek sehova. Mindig csak a munka, vagy a suli. Éneklés, vagy tanulás. Ha szabadidőm is van, úgy mint most akkor pihenek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz párhuzamosan csinálni mindent, de nem baj. Megéri áldozatot hozni, hisz álmom válik valóra. Következő kérdésére csak bólintok egyet, majd táskámból elővadászom a naptejet és a kezébe nyomom.
-Parancsolj! És mindig is itt laktam. Lehet azért nem láttál mert nem vagyok feltűnő.-
Miközben kenegeti magát felállok. A homok forró szinte éget, akárcsak a nap. Borzasztóan meleg van. Nem rég még bolondnak néztem azokat kik ide kint császkáltak, és most magamat is bolondnak érzem, hogy kimerészkedtem vackomból. Kinyújtózkodom, teljesen elgémberedtem az ülésben.
-Nincs senkim aki eljöhetett volna, a legjobb barátnőmnek meg dolga akadt.-
Felelek közben kérdésére. Tenger felé mutatok.
-Akkor megyünk?-
Kérdem vigyorogva és elindulok a csábító víz felé.

-Nagyon is!-néztem rajta végig vigyorogva. Nevetése aranyosan csengett fülemben, jókedvű lányzó. Csak akkor tűntek fel telt ajkai, mikor fogait gyengéden beléjük mélyesztette. Szemei felcsillantak a buli szóra, mire én is halkan elnevettem magamat, de azért választ is adtam neki.
-Egy barátom házibulit tart, csak a szokásos.-piszkáltam meg közben karkötőmet. Elvettem a naptejet és ledobtam magamról minden zavaró cuccot. Próbáltam egyenletesen bekenni a vállamat, arcomat, sőt még a vádlimra is tettem, mert lehet, hogy nevetséges, de ott sűrűn leégek.
-Nem vagy feltűnő? Akkor magyarázd már el nekem hogyan lehet az, hogy a parton sütkérező több tíz lány közül pont téged szúrtalak ki?- nevettem rá kedvesen, majd visszanyújtottam neki a tubust.
-Köszönöm.-mondtam, majd én is felálltam, lesöprögettem magamról a homokot, különösen a vádlimról, ahova felállás közben ragadt egy kevés a naptej miatt.
-Nos ezt elég szomorú hallani, de most már itt vagyok, nemde?-vigyorogtam rá, de lehet, hogy ennek ő nem is örült különösebben. Na nem baj.
-Hogyne.- rögtön követtem, majd egy idő után futásnak eredtem és berohantam a hullámok közé. Kellemesen hűsítette testemet, pont jó volt a víz, még érzékenyebbik testrészem sem érezte magát rosszul. Hátrafordultam, majd amint beért a lány észhez kaptam.
-Amúgy Ash vagyok.-mutatkoztam be, mintha amúgy szorult volna belém valami udvariasság. Vicces.